A duguláselhárítás eszközök legősibb formájával kapcsolatban kevesen tudják, de egészen az ókorba nyúlik vissza, azokba az időkbe, amikor megjelentek az első csatornák a Római Birodalomban. Noha akkoriban nyilvánvalóan még nem volt olyan korszerű a hálózat, mint manapság, a csatornahálózatok is többnyire nyitottabb rendszerek voltak, de a zártabb részeken gyakran tapasztaltak dugulást, amit már akkor is nagyobb mennyiségű vízzel, vagy valamilyen hosszú faággal próbáltak meg elhárítani a csatornák gondnokai. A mai, mondhatni modern duguláselhárítás közvetlen őse azonban a huszadik század első felére, az urbanizációra vezethető vissza, amikor a nagyvárosok igény mutatkozott a korszerű és szakszerű szennyvízelvezetésre a fertőzések és betegségek megakadályozása érdekében.

Ekkor rohamos növekedésnek indult a csatornahálózatok kiépítése, méghozzá az elektromos berendezések mellett. Amint megjelentek az első modern toalettel, konyhával és fürdőszobával szerelt otthonok, szinte ezzel egy időben megismerkedtek az emberek a dugulás, valamint a duguláselhárítás fogalmával is, az iparág pedig rövid időn belül fel is virágzott, hiszen dugulás mindig volt és mindig is lesz, amíg létezik csatornarendszer a világon.

A legkorábban a duguláselhárítók igencsak szerény választékkal rendelkeztek, ha szakszerűen szerették volna elhárítani a problémát. Nem véletlen, hogy a legtöbbször csak a bontás vezetett eredményre, amihez hozzátartozik, hogy sokáig az építészek nem is törekedtek arra, hogy a csöveket eltüntessék a falakban, ezáltal könnyebb volt elhárítani a problémát. A legelső eszközök között egyszerű drótszerű piszkáló berendezések, bőrtömlők, valamint fagolyók álltak a szakemberek rendelkezésére, amelyekkel gyakran kiváló eredményeket tudtak elérni a csatornák tisztításában.

Később, főként az ipari forradalom és fejlődés hatására aztán egyre jobb és modernebb eszközök kerültek meghonosításra, így fokozatosan megjelentek a megerősített sodronyok, a tolható csövek, a sugárcső, a vízsugaras tömlő, majd később a szivattyúzó berendezések is. Az egyik legnagyobb találmány alighanem a WC pumpa volt, aminek elődjén szintén elég korán elkezdték használni az amerikai otthonokban. A duguláselhárításban nagyon forradalmi, mondhatni jelentős áttörést azonban a modern kor, a 21. század hozott. Mostanra ugyanis már annyira tömörültek a különféle nagyobb teljesítményű szerkezetek is, hogy még a legkisebb szivattyúk vagy nagy nyomású mosók is képesek olyan erőt kifejteni, amelyek hatékonyak a duguláselhárítás tekintetében.

Amennyiben nem a konkrét eszközöket, hanem inkább szereket, illetve házi praktikákat vesszük alapul a duguláselhárítás kapcsán, akkor meglepő, de azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren történt a legkisebb előrelépés az elmúlt évszázadban. Míg ugyanis a mai gépi duguláselhárítás össze sem vethető egykori elődjével, addig az elhárításhoz használatos házi szerek szinte változatlanok maradtak. Egészen korán felismerték például, hogy a nagyon forró víz képes feloldani a makacsabb, főként zsír alapú dugulásokat, míg a szódabikarbóna és az ecet a makacsabb, vízkő alapú problémákat is megoldja.

Ezeket az összetevőket – gyakran kiegészítve vagy kombinálva – szinte mind a mai napig sokan használják a háztartásban, ha házilagos duguláselhárításról van szó. Természetesen a vegyszerek tekintetében hatalmas előrelépés történt, de például ennek ellenére is az egyik legnépszerűbb a sósav maradt, amit már a kezdetekben is alkalmaztak ilyen célzattal